Minap egy társasággal egy borozó teraszán beszélgettünk. Egyszerű, földi halandók voltak, mint én. Nem politológusok, nem szociológusok, de még csak nem is filozófusok, vagy éppen politikusok. Természetesen a politika is a beszélgetésünk középpontjába sodródott, mint általában a társalgások középpontjába szokott. Volt köztünk olyan, aki 2006-ig MSZP szavazó volt, olyan, aki mindig az "új pólusokra" szokott szavazni, és olyan, mint én, akik a Fideszt támogattuk, támogatjuk. Volt trafikozás, nokiás-dobozozás, hajdú-bétezés, Zuschlagozás, de egy valamiben egyetértettünk. Körülbelül a harmadik palack bor elfogyasztása után. Nem vagyunk eléggé felnőve a demokráciához. Nem csak mi, az egész társadalom. A világ. De amit kapunk, az nem is demokrácia...
Tudom, most beállok azok sorába, akik féltik a demokráciát. Akik a rendszert ellenzik. Akik siratnak egy sosemvolt politikai rendszert. De eszem ágában sincs, eszünk ágában sem volt ott, a teraszon, a palack borok elfogyasztása közben lemondani a magyar nép, a magyar nemzet jövőjéről. Pusztán elgondolkodtunk azon, hogy akik egy asztalnál ülve órák hosszat el tudunk szórakozni, beszélgetni úgy, hogy azon kívül, hogy egyikünk a somlói fehérborokat, másikunk az egri borokat preferálja, semmi bajunk nincs egymással. Hogy együtt szorítottunk hol egyikünk, hol másikunk lakásán a vizes világbajnokság idején a magyar sportolóknak. Hogy együtt tudunk elmenni a Balatonra egy-egy hétvégére sátorozni, és a Badacsony finom nedűit együtt tudjuk szánkba venni és ízlelni. Mégis mi lehet annak az oka, hogy én hajdúbétezek, meg nokiásdobozozok, a másikunk erre trafikozik, harmadikunk pedig Zuschlagozik és közgépezik egyszerre?!
Hát az, hogy nem vagyunk felnőve ahhoz a rendszerhez, társadalmi és politikai berendeződéshez, amit úgy hívnak, hogy demokrácia. Amit az ókorban a rómaiak és a görögök kitaláltak. Mert én magyarabb vagyok a magyarnál, vagy demokratább a demokratánál. És a demokratáink és a magyarjaink, vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy a magyar demokratáink ebbe a mocsárba taszítanak engem, és a barátaimat. Barátaimat és magyar felebarátaimat. Mert ha jobb vagy, magyar vagy, de közgépes. Ha bal vagy, demokrata vagy, de hajdúbétes. Ha pedig egyik sem vagy, és abban hiszel, hogy ezt a rendszert le lehet váltani, vagy pontosabban fogalmazva: hiszel abban, hogy ezt a rendszert le lehet váltani, akkor egyszerűen nem vagy más, mint egy nagy hülye. Így van? Így. Sajnos!
És elhiheted azt, amit a politikusok mondanak: én vagyok a jobb! Nem, mert én. Na jó, de én demokratább vagyok. Te meg diktátorabb vagy!
Vagy azt, hogy: ebből elég. Negyedik köztársaságot, mert lehet más a politika!
És mi változik? Semmi. Mert a gyerekként kezelt társadalmat nem azért kezelik gyerekként, mert akként akarják, hanem mert akként kell. Mert le lehet hallgatni, mert turkálni lehet az e-mailjei között. Mert a fejük felett lehet döntést hozni, a munkahelyeiket megszüntetni, bedönteni a bankjaikat, sőt, háborúzni is lehet a fejük felett, sőt, velük is. És elég, ha az elnökünk egy ladával végigszántja az orosz utakat, és elég, ha éhségmenetelek két napig. Mindent elfelejt a társadalom, mert erre van bekódolva.
Hogy, ha az MSZP-nek adtunk két kormányzati ciklust, és ezután fejvesztve rohantunk az ellenzék karjaiba, akkor miért nem akarunk a Fidesznek is 8 évnyi lehetőséget adni? Hogy miért válik megváltóvá Bokros Lajos, akinek a neve az SZDSZ-hez hasonló szitokszó, és ezzel ijesztgetik a gyerekeket, mint a mumussal? Hogy mivel tudna többet Bajnai Gordon 2014-től, mint miniszterként tudott a Gyurcsány-kormányban, vagy miniszterelnökként 2009-től? Hogy miért játszák a "demokraták" az Összefogás című színdarabot év eleje óta folyamatosan? Hogy miért felejtjük el a kórházi napidíjat, a dobozdíjat, a vizitdíjat, az ÁFA csökkentését a választások előtti hónapokban, majd annak visszaemelését a választások után? Hogy miért felejtjük el a "majd' bele döglöttem, hogy úgy kellett tennünk, mintha kormányoztunk volna!" mondattal rendelkező őszödi beszédet? Hogy miért nem emlékszünk már Szekeres Imre grippen-átadó beszédére? Vagy a luxus edzőgépek beszerzésére a honvédelmi minisztériumban? Vagy miért felejtjük a 2006-os tüntetések véres oszlatását, ahol viperával és kardlappal verték az embereket? És sorolhatnám a kérdéseket...
És felnövünk valaha ahhoz, hogy nem valami ellen szavazunk, hanem valami mellett?
A válasz: Nem. Mert a választói emlékezet három hónapig tart. És ezt tudják a politikusaink.
Nem ők kezelnek minket gyerekként, hanem mi viselkedünk akként!
