Választásokhoz közeledvén egyre inkább jelennek meg, hallatnak magukról az új, kis pártok. A 2010-es választások után, mely igencsak leforgácsolta a baloldalt, nem is csoda, hogy ezeknek a pártoknak, pártocskáknak zöme a baloldalon jött létre. Ilyen az új magyar, szocialista pártunk, a Népi Front. Ahhoz, hogy a véleményem megírjam róluk, kicsit utánuk kellett szimatolnom, és egy interjút készítettem a Népi Front koordinátorával. Ebből megtudtam, hogy a hanyatló Munkáspártból kiábrándultaknak, valamint az elszegényedő tömegeknek kívánnak rendszerkritikus alternatívát állítani. 1956 emlékére a Köztársaság téren gyújtanak gyertyát az ártatlan kommunista áldozatok emlékére, egyenlőre Budapesten építik pártjukat, és a 2018-as választásokra készülnek.
Egy hang kérdezi: Önök egy új magyar, szocialista pártot hoztak létre. A 2010-es választások után nem meglepő, hiszen a baloldal történelmi vereséget szenvedett. A szövetséges liberális párt kiesett a parlamentből, a rendszerváltó konzervatív MDF-fel együtt, amely hintázott az utolsó két ciklusában a jobb és a baloldal között. Az országgyűlés tagja lett viszont egy zöldpárt, és egy radikális jobboldali párt. Ezek tükrében kérdezem, van-e valós társadalmi igény a Népi Frontra, mint egy új baloldali pártra, ráadásul radikális baloldalira?
Cseh Miklós válaszol: Magyarország társadalmának többsége a rendszerváltás a lassú, de biztos elszegényedés útjára lépett. A szociális ellátórendszer leépítése, az egymást váltogató tőkés kormányok „reformcsomagjai”, az „unortodox megoldások” a magyar gazdaságot ráállították egy olyan pályára, amely következményeképp egyre szélesebb néptömegek veszítik el a boldogulás, az életben való tisztességes helytállás lehetőségét. A hétköznapi, munkájukból élő emberek egyrészről belefáradnak a mindennapok harcaiba, másrészről frusztráltak lesznek egzisztenciális nehézségeik miatt. Ezek a mélyben húzódó, egyelőre csendes, elfojtott társadalmi feszültségek úgy alakíthatják a politikai helyzetet, hogy felértékelődnek a kapitalizmussal szembeni alternatívát nyújtó eszmék. A mi feladatunk az, hogy a magyar társadalom megsarcolt és kifosztott rétegeiben a változás iránti igényt antikapitalista, rendszerellenes politikai cselekvéssé formáljuk.
A jövő évi választás kampánya, ha nem is hivatalosan, de megkezdődött. Tárgyalnak a baloldali erők az összefogásról, a közös indulásról. Az MSZP, az Együtt 2014, a Szolidaritás, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, és lehetne még sorolni a baloldali kis és nagy pártokat, akik asztalhoz ülnek. Önöket megkeresték? Hívták a Nép Frontot a baloldali összefogásba? Vagy Önök bejelentkeztek a kormányváltást akarók koalíciójába? Esetleg keresnek-e maguk mellé más szövetségest?
Nem, a Népi Frontot nem kereste fel az úgynevezett „demokratikus ellenzék” azzal a szándékkal, hogy csatlakozzunk az összefogáshoz. Pártunk „Se Orbánt, se Bajnait” című politikai nyilatkozata egyértelművé tette, hogy a Front a kapitalista rendszer ellenzéke, azaz politikai ellenfélnek tekintjük a kormányt és annak ellenzékét is.
Miben különbözik a Népi Front az ismert baloldali erőktől: az MSZP-től, a Bajnai vezette Együtt 2014-től? Vagy a meglévő két szélsőbaloldali párttól? A Thürmer Gyula vezette Magyar Munkáspárttól (mely nem régiben vette ki egy jogszabályi változás miatt a nevéből a kommunista jelzőt), vagy éppen a Munkáspárt 2006-tól?
Sem az MSZP-t, sem az Együtt 2014-et nem tartom baloldali szervezetnek és azt hiszem, hogy ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül. A politikai palettán a Népi Front egyértelműen a baloldali rendszerkritikus, marxista pólusán helyezkedik el. Szintén hasonlóan pozícionálja magát a Munkáspárt és az abból 2005-ben kivált Munkáspárt 2006. A két munkáspárt közötti konfliktus ismeretében adható meg a válasz arra, hogy miben különbözik a Népi Front a két említett szervezettől. Sok elvi vita mellett a Munkáspárt kettészakadásának alapvetően két súlyos oka volt: a pártellenzék, a Munkáspárt 2006 alapítói bírálták Thürmer Gyula és társai antidemokratikus vezetési stílusát, valamint a többségtől eltérő nézetet vallottak a Munkáspárt MSZP-hez fűződő viszonyáról. Vajnai Attila és követői szorosabb együttműködést szorgalmaztak az MSZP-vel, míg Thürmer Gyula a szocialista párt intenzív bírálatát tartotta célravezetőnek. A mai napig azt látjuk, hogy a Munkáspárt 2006 próbál szalonképes lenni a „demokratikus ellenzék” szervezeti előtt, az ellenzéki tárgyalássorozatba is szerettek volna bekapcsolódni, de a Demokratikus Koalíció megvétózta részvételüket. Szerintünk egy kommunista pártnak nem feladata a kapitalizmus fenntartásában érdekelt pártok kegyeit keresni, és pláne nem lehet célja segíteni az egyik tőkés párt hatalmi törekvéseit a másik tőkés párt ellenében. Ha egy magát kommunistának nevező párt erre az útra lép, az előbb-utóbb feloldódik a többi polgári párt között és elveszíti forradalmi jellegét, amely lényegében a párt megsemmisüléséhez vezet. A Munkáspárt 2005-ös pártszakadásának másik oka az volt, hogy a szakadárok antidemokratikusnak tartották a pártvezetést. Ennél a témánál mutatható ki leginkább a Népi Front és a Thürmer Gyula által vezetett Munkáspárt közötti különbség. Bár a Munkáspárt politikai irányvonalának számos elemével és politikai stílusával - többek között az érezhető jobbratolódással, a hungarista Magyar Nemzeti Arcvonallal való együttműködéssel -nem értünk egyet, a legfőbb probléma mégis azok a katasztrofális belső viszonyok, amelyek miatt szükségesnek láttunk egy új kommunista formáció létrehozását. Sok munkáspárti feltételez róluk bomlasztó, ártó szándékot. Nem lepődünk meg ellenséges reakcióikon, hiszen sem a szimpatizánsok, sem pedig a Munkáspárt jelenlegi tagjai nem tapasztalták meg azokat a pártvezetésben uralkodó anomáliákat és feszültségeket, amelyek miatt már számos megyei elnök, ifjúsági vezető, KB-tag, országos elnökségi tag, nőtagozati vezető, alelnök döntött a pártból való kilépés mellett. Biztos vagyok abban, hogy a jelenleg Thürmer-féle vezetéshez hűséges elvtársaink másképp cselekednének, ha ők maguk is a saját bőrükön éreznék mindazt, amit mi. Nem szeretnék olyan állításokat tenni, amelyek rágalmazásnak tűnhetnek, ezért a saját szavaim helyett a Munkáspárt egykori szóvivőjének, Zinner Györgynek a pártvezetést jellemző internetes bejegyzését szeretném idézni. „Távozásunk alapvető oka nem Vajnai Attila volt, hanem mind az a sandaság, őszintétlenség, erőszakos, dúrva megnyilvánulás, ahogy ezt a pártot ma is vezetik, az, hogy egyesek hitbizománynak tekintik a pártot, lenézik tagjait, tévedhetetlennek gondolják magukat, ha kell hazudnak, moderálnak, cenzúráznak véleményeket, nézeteket és fenyegetnek másként gondolkodókat. „
Rövidre zárva a témát, ezeket azok az idézet által is említett negatív jelenségek, amelyek a Munkáspártban jelen vannak, a Népi Frontban pedig nincsenek.
|
Cseh Miklós, a Népi Front koordinátora. Keszthelyen született, a rendszerváltás idején, 1989-ben. Nőtlen, Budapesten él, főiskolát végzett, jelenleg CNC-esztergályosnak tanul a fővárosban. |
Részt vesznek-e, állítanak-e jelölteket, illetve listát a jövő évi választásokon?
Nem, mivel az országos hálózatunk kiépítése lassan halad, de terveink szerint 2018-ban már lesznek olyan választókerületek, ahol a Népi Front indítani tud jelöltet.
Ha már a választásoknál, és a kampánynál tartunk. Az európai baloldal a Tavares jelentéssel szintén becsatlakozott a hazai választási kampányba. Önöknek van-e, és ha igen, milyen európai, vagy más nemzetközi kapcsolataik vannak?
A francia Baloldali Front és annak tagszervezetének, a Baloldali Pártnak tevékenységét követjük figyelemmel, valamint informálódunk a nemzetközi munkásmozgalom nagy pártjainak – a portugál, görög – kommunista pártok politikai munkájáról is.
Mikor hirdetik meg a Népi Front programját, mikor mutatják be a párt jelöltjeit, listáját, illetve - ha lesz - miniszterelnök-jelöltjüket?
A párt programalkotás jelenleg is zajlik. Tanulmányozzuk a külföldi kommunista pártok tapasztalatait és a programalkotásba bevonjuk szimpatizánsainkat, aktivistáinkat is. A párt programjának irányelveit folyamatosan tesszük közzé honlapunkon, amelyekhez hozzá lehet majd szólni, meg lehet vitatni.
Amikor baloldali párt alakul, elkerülhetetlen kérdés a történelmi eseményekhez való hozzáállásuk. Úgy tekintik ezt általában, mint a demokratikus elköteleződés zálogát. Hogyan viszonyulnak Önök a rendszerváltás előtti szocialista diktatúrához?
Erős túlzásnak tartom diktatúrának nevezni a Kádár-rendszert. Most élünk csak igazán diktatúrában, a bankok, oligarchák és tőkések diktatúrájában.
A szocializmus évtizedeihez való viszonyulásunkat a kritikus szembenézés és a Kádár-korszakot alaptalanul pocskondiázó nézetek elleni fellépés jellemzi. Büszkék vagyunk az előző rendszer által elért szociális vívmányokra, a teljes foglalkoztatottságra, a köz-és létbiztonságra, a világszínvonalú mezőgazdaságra és megannyi más pozitív eredményre. Kötelességünknek tartjuk kiállni az tények, az igazság mellett a Kádár-rendszer védelmében. Másrészről viszont úgy véljük, hogy csak akkor lehetünk sikeres és hiteles baloldali politikai mozgalom, ha képesek vagyunk szembenézni a régi rendszer hibáival is, amelyek őszinte, kritikus elemzése által értékes konzekvenciákat vonhatunk le a jelenre és jövőre nézve egyaránt. Elhatárolódunk az eszménk nevében elkövetett bűnöktől és törvénytelenségektől. Fontos azt hangsúlyozni, hogy a Népi Front nem nosztalgiapárt, nem akarjuk visszaforgatni az idő kerekét. Egy jövőorientált szocialista koncepcióval a XXI. század új, demokratikusan működő szocializmusának alternatíváját képviseljük, amely nem ismétli meg újra a régi rendszer hibáit.
Rákosi Mátyás, vagy Nagy Imre, esetleg Kádár János? Forradalom, vagy ellenforradalom?
Fél millió magyar volt kénytelen elhagyni az elmúlt években hazáját, mert itthon nem tudtak megélni, százezrek vannak munka, kilátás és remény nélkül. 2013-ban, amikor ilyen nyomorultan élünk valóban az a fontos, hogy ki mit gondol 1956-ról? Természetesen nem szeretném megkerülni a kérdést. Az én olvasatomban 1956 nemzeti tragédia volt. Azt hiszem, hogy az 56-os események megítélésében soha nem lesz konszenzus a magyar társadalomban. Az volna helyes, ha ennyi év után végre megbékélnénk, elfogadnánk és tiszteletben tartanánk azt, hogy valaki a 301-es parcellához vagy a Corvin-közbe megy koszorúzni, valaki pedig a Köztársaság téri pártháznál gyújt egy szál gyertyát az ott elesett ártatlak kommunista mártírok emlékére. Az én helyem a Köztársaság téren van.
Hogyan képzelik el az Önök által demokratikus szocializmusnak nevezett társadalmi modellt a mai magyar gyakorlatban? Lehet-e külföldi tőke, nagy multivállalatok, jelentős magánvagyon, magánvállalkozói réteg mellett szocializmust építeni, vagy hogyan lehet ezeket megszüntetni egy szocialista társadalom kiépítése érdekében? Úgy, hogy minderre egy négyéves ciklus áll rendelkezésükre - még ha nem is maximálisan egy ciklus?
A demokratikus szocializmus felépítését történelmi küldetésünknek tekintjük, amelynek megvalósítása a négyéves ciklusnál hosszabb időt vesz igénybe. A kapitalizmus meghaladása olyan, az egész rendszer megváltoztatására irányuló folyamatok összessége, amelyek lassan, de fokozatosan vezetik át a társadalmat egy magasabb fejlettségi szintet és jobb életszínvonalat biztosító demokratikus szocialista berendezkedésbe. A XXI. század új szocializmusának gazdasági rendszere a közösségi tulajdon dominanciáján alapszik, ugyanakkor elismerjük bizonyos területeken a kisvállalatok szintjén lévő magántulajdon szükségességét korlátozott és ellenőrzött formában. Az új szocializmus célja dolgozó, munkájukból élő emberek jólétének megteremtése, a szociális létbiztonság megteremtése és a demokrácia kiterjesztése.
Hogy állnak a szervezet kiépítettségével? A Thürmer-féle Magyar Munkáspárt jelentős vidéki hálózattal rendelkezik, mégsem jutnak a parlamenti küszöb közelébe sem.
Rég elmúltak már azok az idők, amikor a Munkáspárt erős vidéki alapszervezetekkel büszkélkedhetett. Az igazság az, hogy a Munkáspárt országos hálózata az évek során fokozatosan elsorvadt, majd végül összeomlott. Az egykor több, mint 20.000 tagot számláló és valóban jelentős vidéki bázissal rendelkező pártnak napjainkban nagyjából 1000 tagja lehet. Néhány megye - például Nógrád, Borsod, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Csongrád - kivételével nincsenek már az országban hadra fogható munkáspárti megyei szervezetek, aminek az a következménye, hogy a párt 2006 óta képtelen országos listához elegendő jelöltet állítani, ezért nemhogy az 5, hanem még az állami támogatáshoz szükséges 1%-ot sem tudják hozni. A Munkáspárt hanyatlásával párhuzamosan ugyanakkor nem indult meg a kommunista erők újjászervezése, ezért a magyar pártrendszerben a radikális baloldalon egy légüres tér keletkezett. Ezt szeretné a Népi front betölteni azzal, hogy önbizalmat és lendületet ad a defenzívába szorult, egy inkább gyengülő magyar kommunista mozgalomnak. Jelenleg a szervezőmunka Budapestre koncentrálódik, de kiemelt célként kezeljük a vidéki hálózat létrehozását, a taglétszám növelését. Ha rajtunk múlik, nem marad kommunista párt nélkül Magyarország.
Egy párt fenntartása, főleg a kezdeti kiépítése jelentős összegeket emészt fel. A Népi Front milyen költségvetéssel rendelkezik? A tagdíjakon felül más forrásból is gazdálkodhatnak-e, vagy esetleg külföldről érkeznek-e pénzek az Önök pártjához?
Ha hiszi, ha nem, amit eddig elértünk, azt mind önerőből értük el. A Népi Front mögött nem állnak üzleti körök, mi nem különböző gazdasági érdekcsoportok politikai nyúlványa vagyunk, hanem azon emberek közössége, akik nem akarnak már kapitalizmusban élni, hanem valami másra, jobbra, igazságosabb és élhetőbb világra vágynak. A kiadásokat és a politikai munka finanszírozását csak és kizárólag tagdíjakból, illetve szimpatizánsaink adományából fedezzük.
