Németország választott. Magyarország pedig próbálja értelmezni, hogy a németek miért úgy szavaztak, ahogy. Sőt, még azt is elkövetjük, hogy a jövő évi hazai választások eredményét próbáljuk meg levezetni belőle. Tény, hogy vannak európai trendek, de biztos, hogy a német példa ránk ragadhat? Szerintem...
Angela Merkel nem túl kedves vezető a szemünkben. Miért? Mert azon európai vezetők közé tartozik, aki vasmarokkal fogja saját országa kormányát, és ugyan ezzel a vasmarokkal az Európai Unió kormánykerekét is szeretné megragadni. Több kevesebb sikerrel. És azért sem, mert nem szereti, ha valaki - hozzá hasonlóan - kiáll saját országa érdekei mellett. Ha valaki nem a német bankok és multi-cégek érdekeit nézi, hanem saját országa érdekeit. Ha német lennék, talán szeretném ezért Angela Merkelt, de magyarként nem kedvelem.
Ha Magyarország számára tanulságot keresünk a hétvégi németországi választásokból, akkor egy érdekes képpel találkozhatunk. Nézzük.
Van egy párt, a német liberalizmus képviselője, a Szabad Demokrata Párt, amelyik a második világháború óta folyamatosan tagja volt a német parlamentnek, azaz a Bundestagnak. Kormányzott már az SPD-vel, azaz a szociáldemokratákkal, de többnyire Merkel Kereszténydemokrata Unió - Keresztényszociális Unió pártszövetségével, azaz a CDU-CSU szövetséggel. Most, ugyan hajszál híján, de kiszorult a törvényhozásból. Egyből az SZDSZ képe sejlik fel bennünk, és azok, akik a liberálisokra, mint démoni nemzetvesztőkre néznek, mosolyt is csalnak orcájukra emiatt. Azonban - talán nem is olyan halovány különbség a két helyzet között az, hogy a német szabad demokraták éppen alulmúlták az 5%-os küszöböt, míg nálunk az SZDSZ gyakorlatilag megsemmisült a 2010-es választások előtt. Azaz a német libsik akár vissza is tornázhatják magukat a Bundestagba, hogy - jó liberális szokás szerint - a mérleg nyelveként 5-6%-osan is meghatározó kormányzati tényezővé váljanak. Persze én magam nem kívánok ilyeneket a német népnek.
A másik érdekesség, ami nekem szemet ütött, hogy az egykori keletnémet kommunistákból verbuválódott Balpárt nevezetű párt 8%-kal lett tagja a törvényhozásnak - ezt a megtisztelő eredményt is főként az egykori keletnémet választókerületekből összeszedve. Érdekes vonatkoztatás, hogy ezt a pártot a hazai sajtónk nem azonosítja senkivel, nem emeli Thürmert a magasba, hogy lám-lám, nálunk is erősödhetnek a posztkomcsik? Pedig ha annyira a német képet szeretnénk a magyar kép helyén látni, akkor a Balpárt nem más, mint a német MSZP. Hiszen nekünk nincs SPD-nk, azaz erős szociáldemokrata pártunk, van viszont egy, a szocialista diktatúrából hátramaradt, az egykori állampárt utódpártjaként még a mai napig erős Magyar Szocialista Pártunk. Hát, én lennék az egyik legboldogabb, ha hasonló eredményt érne el a párt, mint a német Balpárt.
Hát ne, most ne várják, hogy azt mondom: az SPD a német Schmuck-párt. Bár kétségtelen, hogy Schmuck Andor lenne a legboldogabb, ha a magyar sajtó arról áradozna, hogy talán a Magyar Szociáldemokraták Pártja szorongathatja meg majd jövőre a Fideszt, sőt, talán a nagykoalíciótól sem riadna vissza - oly sok évi szociáldemokrata mozgalmi élet után kormánypárttá tehetné szektáját, és még egy miniszteri széket is kapna. A valósághoz hozzá tartozik, hogy a fenti sorok törlése után azt írjam, az MSZP áll azon a helyen, ahol a németeknél az SPD. Még ha az SPD nem is egy állampárt utódpártja, ha nem is a szocialista nosztalgiával kampányol, ha nem is a régi keletnémet kriptobolsik alkotják a párt (ma már csak) másodvonalát. És azt is érdemes megfigyelni, hogy a német szocdemek - bár csekély többséggel - kormányt is alakíthatnának, ha a Balpárttal és a Zöldpárttal összefognának. Ezt nem teszik meg, hiszen nekik (a magyar baloldaltól eltérő módon) nem minden a hatalom, és kerek perec kijelentették, hogy a posztkommunista Balpárttal soha, semmilyen körülmények között nem alakítanak koalíciós kormányt.
És van még egy Zöldpártunk is. Na, jönnek az LMP-sek... Németországban azonban más a helyzet. Ott a Zöldpárt valóban zöld, még ha van baloldali és jobboldali szárnya is. Tudom, tudom. Az LMP-ből kivált már a balszárny, hogy Bajnain élősködjön, jobbszárnya pedig nem is volt...
De mit üzenhet nekünk Angela asszony győzelme? A libsik hatalmas bukása? Az SPD veresége? A posztkomcsi Balpárt 8%-a? Ja, és a Zöldpárt visszaesése?
Talán semmit, talán mindent. Azt - számomra - biztosan üzeni, hogy az itthon sokszor ósdinak, ódivatúnak nevezett konzervatívizmus az EU egyik legnagyobb hatalmú országában is "divatos", nem az az européer, aki liberális, vagy zöld. Hogy megéri erőskezű vezetőnek lenni, mert csak nálunk "rezsimeznek" és "diktatúráznak". Hogy csak nálunk elképzelhetetlen a "nagykoalíció", de nem azért, mert nincsenek "nagyok", hanem azért, mert csak nálunk nagy még a posztkommunista utódpárt, amit a német pártok kiközösítenek soraikból. Hogy lenne helye igazi, erős szociáldemokrata pártnak itthon is a politikában, olyannak, aki még a hatalom kedvéért sem fog össze bárkivel és mindenkivel, akinek vannak fontosabb szempontok is a "szövetségkötés" folyamatában, mint hogy eltávolítsák helyéről a kancellárt, ha úgy tetszik, a "Merkel-rezsimet", ha úgy tetszik, "Merkel velejéig rohadt rezsimjét".
De ne próbáljuk átültetni hazai viszonyok közé a német választási eredményt.
